Zgut-Przybylska Edit szerint az Orbán-rendszerben példa nélküli hatalomkoncentráció zajlott: az állam fogvatartóvá vált, miközben a Fidesz propagandáját túlfeszítve maga is foglyává vált, és már csak a saját tábor egybentartására figyelt, nem vette észre, hogy a többség elfordult tőle. A Varsóban élő és kutató magyar politológus márciusban könyvet jelentetett meg a Fidesz és a lengyel PiS informális hatalomgyakorlásáról, és úgy véli, a lengyel összehasonlítás sokat segít a NER rendszerének és bukásának megértésében.
A könyv és az interjú szerint a lengyel példa rávilágít arra is, mit jelent a redemokratizáció a gyakorlatban, illetve hogy van-e visszaút a Fidesz számára. Nem lesz attól demokratikusabb a NER visszamenőleg, hogy választáson le tudták váltani: a fideszes korrupció mértéke össze sem hasonlítható a lengyellel, az Orbán-család vagyona példátlan a régióban, az oligarchák szerepe és a központosítás rendkívüli volt. Orbán hosszú pragmatikus játéka után irracionális fordulatot vett, populizmusa önnön bukását idézte elő.
A szerző szerint Orbánnak most sincs jobb terve, mint a radikalizáció folytatása, ami a Fideszt még extrémebb irányba tolhatja. A hibrid rezsimek lényege, hogy a választások nem egyenlő feltételek mellett zajlanak: a pálya lejt, az uralkodó hatalom előnye rendszerszintűvé válik, így az ellenzéki győzelem ritka és kivételes. Egy ilyen rendszerben bekövetkezett választási vereség nem jelenti automatikusan a demokrácia helyreállítását, sem azt, hogy a korábbi rendszer visszamenőleg demokráciaként értelmezhető.
Bár kívülről stabilnak tűnnek, az informális hatalmi rendszerek valójában sérülékenyebbek: a NER sem csak intézményi fölényre épült, hanem egy hallgatólagos társadalmi szerződésre, amelyben a lakosság elfogadta a demokratikus normák fokozatos leépítését és a rendszerszintű korrupciót cserébe a kiszámíthatóságért és fokozatos anyagi gyarapodásért — ez a kompromisszum Magyarországon több mint egy évtizedig működött.
Eredeti cikk: elolvasom
