A messzi-messzi galaxisok egyik szegletében egy különös űrbunyó zajlik. Egy gázóriás bolygó, ami akkora, mint a Jupiter, de könnyű, mint a vattacukor, piszkálni kezdte saját csillagát. Kép: Janine Fohlmeister / Leibniz Institute for Astrophysics Potsdam illustration A bolygó provokált, a csillag pedig most visszavág, és ha hihetünk a csillagászoknak, ennek a különös konfliktusnak nem a bolygó fog örülni. A szóban forgó világ a HIP 67522 b nevű exobolygó, ami olyan közel kering saját csillagához, hogy az szó szerint tüzes kitörésekkel válaszol rá. Ezek az extrém energiájú flerek (nagy erejű sugárzási hullámok) újra meg újra végigcsapnak a bolygón, szép lassan letépve annak légkörét, mint ahogy a szél szaggatja a pókhálót. A felfedezést az európai Cheops űrtávcsőnek köszönhetjük, amely eredetileg a bolygók méretét és légkörét vizsgálja, de most valami sokkal izgalmasabbat figyelt meg. Tizenöt brutális csillagkitörést, amik éppen akkor következtek be, amikor a bolygó elhaladt a csillag előtt. Ez pedig aligha lehet véletlen. A kutatók szerint a bolygó megzavarja a csillag mágneses mezejét, mintha csak korbácsot suhintana, amire a csillag dühösen válaszol. Ez az első alkalom, hogy tudósok valós időben kapták rajta egy bolygót azon, hogy ilyen heves reakciókat vált ki saját csillagából. Eddig azt hittük, csak a csillag hat a bolygóra, most úgy tűnik, a bolygó is képes „visszaszólni”. Egyfajta kozmikus párkapcsolati válság ez, csak sokkal fényesebb és forróbb. Kép: ESA A HIP 67522 nevű csillag mindössze 17 millió éves, vagyis fiatal, heves, és kicsit forrófejű. Bár valamivel hűvösebb, mint a Nap, sokkal energikusabb, gyorsan forog, és hajlamos a dühkitörésekre. A bolygó pedig hét naponta kerüli meg, szinte súrolva a csillag „arcát”. Ilyen közelségben már minden kis rezdülés számít. A bolygó energiát „fecskendez” a mágneses térbe, ami végül hatalmas csillagrobbanásokhoz vezet. És hogy milyen ez a bolygó? Hát, nem túl strapabíró. A kutatók szerint annyira ritka és könnyű, hogy inkább hasonlít vattacukorra, mint bármilyen ismert égitestre. A folyamatos sugárzás hatására pedig szépen lassan elpárolog a légköre. A becslések szerint hatszor annyi sugárzást kap, mint egy átlagos égitest ilyen közelségben. A kutatás vezetője, Ekaterina Ilin szerint ezek a mágneses hullámok olyanok, mint egy detonátor, beindítanak egy-egy hatalmas flerkitörést, amely már csak a szikrára várt. A tudósok régóta sejtették, hogy egy bolygó képes lehet „kihúzni a gyufát” a saját csillagánál, de ez az első kézzel fogható bizonyíték. És most már csak az a kérdés, vajon hány ilyen önpusztító bolygó kering még odakint? Hányan táncolnak a saját végzetükkel, és milyen gyorsan veszítik el légkörüket? Kép: Danielle Futselaar Ha így haladunk, HI
Eredeti cikk: elolvasom
