Tessely Zoltán képviselői bajsza alatt huncut mosollyal halad el a székesfehérvári Városház téren gyülekező fideszesek mellett. A bicskei székhelyű Fejér 3-as választókerület jelöltje a felmérések szerint magabiztosan áll, joviálisan fogadja a férfias kézfogásokat. A háromezresre duzzadt tömegben a színpadmester instrukciókat ad: először a táblákat, aztán a zászlókat próbálják el, a kamerák mögé nézve kéri, hogy a zászlókat egy kicsit alacsonyabban tartsák, és megkomponálja a felvételt, dicsérve a „nagyon szófogadó közönséget”. Már éles a felvétel, lengenek a zászlók, amikor Orbán Viktor felmegy a színpadra, és azt mondja, reméli, legalább olyan fáradtak, mint ő, mert a kampány végén el kell fáradni — ha nem vagyunk fáradtak, az azt jelenti, nem dolgoztunk eleget —, miközben a szerző a Bikini soraival kapcsolja össze a hangulatot.
A fideszesek többsége nem akar beszélni, de akad egy vállalkozó és unokaöccse, akik szinte minden állomáson ott vannak: figyelnek, meghallgatják a beszédeket, sétálnak a városban és jókat esznek; Szentendre volt a kedvencük. A hátsó sorokban ott van a kampány korábbi állomásairól ismert „fekete sereg” — Bazsó Adolf, a Gremsberger testvérek és Lázár János munkatársai —, akik megszólalások után „viktoroznak” és riariáznak; körülöttük néha mások is csatlakoznak vagy zavartan mosolyognak. Varga „The Fair Right” Ádám és Bohár Dániel nevetnek a Gremsbergerék csapatával, közben „tiszásokat” keresnek: egy részeg férfinak megörülnek, hogy lesz miről posztolniuk. Elriasztanak néhány tizenéves kutyapártost is; Varga egy kamerát kerülő fideszest tiszásnak néz, de amikor kiderül a pártállás, kezet fognak, és mindenki megy a dolgára. A miniszterelnöki beszéd után felbukkan az udvariasan mosolygó orosz sajtó.
Eredeti cikk: elolvasom
