Miután a hőségtől megzápult aggyal rájöttem, hogy értelmes hírek helyett inkább kitettem a 444-re egy verset. A lendületben felhívtam Turi Tímeát, a Szép versek szerkesztőjét, és megkértem, mondjon rögtön, gondolkodás nélkül egy verset valamelyik korábbi antológiából. Azt javasolta: Nádasdy Ádám: Mind a tied. Hogy azért ugrott-e be neki Nádasdy Ádám, mert ma van a Pride, nem kérdeztem — maradjon költői homályban. A vers eredetileg a remek miskolci Műút folyóiratban jelent meg először. Nádasdy Ádám: Mind a tied Édeskés szagával nem szorítja szíved, hisz mind a tied, tégláig a tied az elképesztő piros hegytető. Kőkemény vizébe nem vár tetemet, inkább a parti sárba eltemet a csónaksimogató bányató. Fölnézhetsz magasra, hogy ott vajon mi száll: fagyasztó, szabad szárnyakat csinál a szélben elszabadult lepedő. Valaha még tudtál védekezni, volt mivel: függöny, tükör, polc, élelmiszer, nagyanyád gépei, a konyhaszék. Nem értesz semmit, csúszol a gödörbe, fejed fölött még pislákol a körte, a szentlélek szeme, az örökös..
Eredeti cikk: elolvasom
