Tizenhat év kormányzás — hatalomgyakorlás, rettegtetés, kamuzás, terelés, pazarlás és lenyúlás után egy korszak ért véget Magyarországon: a Nemzeti Együttműködés Rendszere 16 évig állt fenn. A rendszerről sokat elárulnak a róla készült képek, a kormánytagok és kormányközeli személyek nyilatkozatai; gyakran cinikus, empátiahiányos, elitista, néha negatív és abszurd benyomást keltett.
A vezetők világképét és emberszemléletét megragadó idézetek is beszédesek: röviddel a 2010-es győzelem után Lázár János, akkor még Hódmezővásárhely polgármestere 2011-ben azt mondta, hogy szerinte aki nincs semmije, annyit is ér; két évvel később Dancsó József fideszes képviselő, aki később három évig vezette a Magyar Államkincstárt, kijelentette, hogy „a gazdasági növekedés akkor is növekedés, ha történetesen negatív”; Matolcsy György pedig 2012-ben, még nemzetgazdasági miniszterként ázsiai gyökereket emlegetett és az országot „kelet-európai kistigrisként” jellemezte, valamint szokatlan hasonlatokkal élt a gyerekekről.
Ezek a megszólalások és szereplők pályafutása együtt mutatják be a rendszer arculatát és vezetőinek gondolkodását a világról és az emberekről.
Eredeti cikk: elolvasom
