A szöveg egy 1983-ban megjelent Szabadidő című kötet bemutatásából indul: egy kiégett, 38 éves családanya panaszával, aki hétköznapjainak nagy részét munkára, háztartásra és családi kötelezettségekre fordítja, és csak elvégzendő „műszaknak” tekinti a férje felé való közeledést; a könyv szerzői ígérete szerint azonban cselekvési mintákat és ötleteket adhat ahhoz, hogyan töltsük hasznosan a szabadidőt. A kötet szerkesztője különféle szakmák és érdeklődések képviselőit vonja be, és a szerző személyesen a pincei leletként előkerült könyv lapozgatásából inspirációt merít egy cikkhez.
A bevezetőben más korosztályok és foglalkozások megszólalói is panaszkodnak: egy tizenhatéves lány unja a szabadidős programokat, egy nyugdíjas csak a tévét nézi, egy klinikai főorvos nincs ideje sportolni, egy fiatal színésznő pedig teljesen lefoglalt. A könyv ennek okait ötlettelenségben, pénzhajszában, karriertörekvésekben, megszokásokban és lustaságban látja, és azt a kérdést veti fel, hogy miért nem tudunk élni a munka és az alvás közötti idővel. A maga korában meglepően felvilágosultnak számító kiadvány fiataloknak és felnőtteknek szól, a családi szabadidő szervezésének fontosságát hangsúlyozva, és tabukat döntő szexrovatot is közölve, mert a szerkesztők szerint a szex a szabadidő jelentős, örömszerző része.
Eredeti cikk: elolvasom
