Farkas Balázs a legjobb magyar fallabdajátékos, jelenleg a világranglista 55. helyén áll, korábban pedig már a 33. volt. Junior Európa-bajnokságon és a Világjátékokon is ezüstérmet nyert, és június 7-én megszerezte kilencedik magyar bajnoki címét. Beszélgettünk vele a profi pályáról, a világ legjobbjaival való versenyzésről és a Los Angeles-i olimpiáról. Amikor arról kérdeztük, mikor kapott ki utoljára magyar játékostól, azt mondta: szerinte kilenc éve. Egy országos bajnokság előtti mérkőzésen kikapott Krajcsák Márktól; sokáig rivalizáltak, három-négyszer játszottak ob-döntőt, és akkoriban még mindig Krajcsák győzött. Négyszer kilenc éve fordult a kocka, amikor Farkas már legyőzte őt, és azóta nem veszített mérkőzést magyar játékossal szemben. Az elmúlt 30 évben három játékos uralta a férfi országos bajnokságot: először Török András nyert hetet, majd Krajcsák Márk 14-et, végül Farkas az utolsó kilencet. Ennek oka szerinte az, hogy Márk top 50-es, Török Andris pedig a top 100-ban volt világszinten, mindig kiemelkedtek a magyar mezőnyből, és ők tették bele a legtöbb munkát — Farkas is igyekezett ugyanezt az utat követni. Másoknak korlátozottabbak a lehetőségeik, mert edzősködniük kell, vagy nem a fallabdából élnek, így a munkájuk elveszi az edzésidőt. Egy korábbi interjúban elmondta, hogy azon a nyáron döntött végleg a fallabda mellett, amikor lehetősége lett volna Felcsútra vagy a Kubala Akadémiára is focizni; a választás kézenfekvő volt, mivel az édesapja volt az edzője és ma is vele dolgozik, ráadásul a tatabányai pályát a tulajdonos jóvoltából ingyen használhatták, így annyit edzhettek, amennyit akartak. Fontos volt számára az is, hogy amilyen munkát beletesz a sportba, azt várja vissza az élettől; a fociban tízen vannak a pályán, nem csak rajta múlik az eredmény, míg a fallabdapályán egyedül áll az ellenféllel szemben, csak magára számíthat. Fociban balszélsőként játszott, ami sokat számított a juniorversenyek korszakában, amikor egyszerre űzte a két sportot: rendszeresen fallabdaedzésről ment fociedzésre, így remek kondícióban volt, és ez is hozzájárult ahhoz, hogy U17-ben és U19-ben az európai ranglistán mindig a top 5-ben szerepelt. Édesapjával kapcsolatban elmondta, hogy először a nővérét kezdte el edzeni az apja, majd ő következett; fallabdázni 12–13 éves korában kezdett, ami viszonylag későinek számít, mert sokan már 7–8 évesen elkezdik, akár heti többszöri edzéssel. Ő 8 éves kora óta focizott.
Eredeti cikk: elolvasom
